Furcsa történelmi időszakot élünk meg. Leállt a világgazdaság. Majd egyszer újra fog indulni. Persze nem minden áll le, de nagyon komoly termelési láncok esnek szét.
A politikusok és gazdasági szakemberek már arról beszélnek, hogy miként indulhat újra a gazdaság.
De van egy érdekesebb kérdés. És ezt a kérdést csak most tudjuk feltenni, és csak most lehet alternatív irányokat választani.
A kérdés pedig így hangzik: Milyen legyen az újra indításra kerülő gazdaság? Szálljunk vissza ugyanarra a globális termelési láncot kiépítő, környezetpusztító, számtalan környezeti, szociális, és gazdasági nehézséget termelő “megszokott” gazdasági szerkezetre? Vagy nézzük meg, hogy van-e lehetőség egy környezettudatosabb, egy szociálisan, és gazdaságilag is nagyobb jól-létet és egy kevésbé sebezhetőbb gazdaságot kialakítani?
Miért most kell és miért most lehet ezt a kérdést feltenni? Mert minden rendszernek van egy tehetetlensége. Ha egy világgazdasági rendszer mozgásba lendül, akkor azt nagyon nehéz átalakítani. Sok szereplő van, akinek az adott rendszer jó, és ők működésben tartják. A rendszereknek van egy tehetetlensége is. Mint egy hatalmas óceánjáró hajónak. Sok időbe és sok energiába telik, mire megfordul. Most viszont leálló-félben van.
Sajnos a közbeszélők csak arról tudnak ötletelni, hogy milyen módszerekkel lehet újraindítani. Arról meg nem hallunk, hogy milyen gazdasági rendszert indítsunk újra?
Tehát ha beindul újra az ami van, akkor nehéz lesz elővenni azt a kérdést, amit pedig elő kell vennünk: Hogyan ne okozzunk magunknak olyan ökológiai katasztrófát a gazdaságunk működtetésével, amit már semmilyen karantén, home office, távoktatási rendszer és hatékony vakcina fejlesztéssel sem lehet megállítani.
Nagy szerencséje az emberiségnek a koronavírus ebből a szempontból. Egyrészt mert ilyen módszerekkel tudunk védekezni, másrészt ha a klímaválság okozta volna a gazdaság leállását, akkor abból nincs az a helikopter, amiből elegendő pénzt lehet a gazdaságba pumpálni, hogy az újra éledjen. Ha tetszik, mi emberiség kaptunk egy utolsó esélyt arra, hogy elkerüljük a saját vesztünk. Mert mi magunk nem tudtuk sem leállítani, sem a pályájáról eltéríteni a világgazdaságot. Most pedig minden közgazdász, és minden politikus arról beszél, hogy hogyan indítsuk be azt, ami a romlás felé vezet? Mi lenne, ha előbb arról beszélnénk, hogy milyen gazdaságot szeretnénk újraindítani?
Lehet, hogy ez a kérdés meghaladja a politikusok és gazdasági szakemberek tudását? Az baj. Mert a választott újraindítási módszerek újra determinálni fogják a gazdaságot, az pedig meghatározza, hogy milyen kilátásaink lesznek ökológiai téren.
Nem mindegy, hogy egy egyszeri ingyenpénz injekciót kap a társadalom, vagy bevezetik az alapjövedelem intézményét, vagy háborút robbantanak ki az államok egymás közt, és a katonai termeléssel indítják be a gazdaságot.
Azért is fontos, hogy előbb a célról beszéljünk, és aztán az eszközökről! A cél nem csak az, hogy újra beinduljon. A cél az, hogy egy olyan gazdasági szerkezetet indítsunk be, ami a környezet eltartóképessége szerint használja a természeti erőforrásokat.
Lehet, hogy nem is jók erre a fenti eszközök. Lehet, hogy ha a pénz továbbra is megtartja globális szinten a kamatozó pénz jellegét, akkor helikopterpénz ide, alapjövedelem oda, újra beindul a természetet és a társadalmat végtelenül kizsákmányoló gazdaság.
Mert ha végre jó kérdést tennénk fel, és eltöltenénk egy kis időt a kérdés megértésével és a lehetséges válaszok következményeinek kutatásával, akkor lehet, hogy a szabadpénz elméletekig jutnánk vissza. Lehet, hogy az ingyenpénz helyett egy egyszerű pénzreformot hoznánk létre. A történelemben számtalan példa volt már olyan pénzreformra, aminek eredményeképpen egy általános szociális, gazdasági jol-lét valósult meg. A legutóbbi 1932-ben egy osztrák kisvárosban Wörlg-ben. A nagy gazdasági világválság idején, mindenféle ingyen pénz nélkül egy év alatt egy gazdasági csoda történt ebben a kisvárosban. Úgy, hogy közben Ausztriában a gazdaság további lejtmenetben volt. Bővebben erről itt lehet olvasni: A Wörgli csoda.
Tehát nagyon nem mindegy, hogy milyen eszközt választunk és milyen kérdést nem teszünk fel.. Olyan lesz a gazdaság, és olyan dolgokat nem veszünk majd észre. Még egyszer: Ha újraindul a gazdaság megint, akkor ezeket a kérdéseket már felesleges lesz feltenni, mert az újrainduló rendszer tehetetlensége nem teszi majd lehetővé a változást.
A koronavírus járvány, adott nekünk egy másik fontos felismerést. Ma aki egy kicsit is képes a gondolkodásra, az beláthatja, hogy az egyének viselkedése mennyire meghatározza azt, hogy a járvány hogyan fut le. Ma mindenki az egyén felelősségéről beszél. Persze a kormányok is felelősek, és a kormányoknál is vannak beavatkozási, védekezési, megelőzési lehetőségek. De a járvány terjedésének egy időszaka után a kormányzati intézkedések a járvány megfékezésére szinte semmit nem érnek. Viszont az egyes ember rengeteget tehet azért, hogy a járvány sokkal kevesebb áldozatot szedjen.
Most azt hagyjuk, hogy az embertársaink egy része mennyire felelőtlenül utazgat még akkor is, amikor már kihirdették a pandémiát, és hogyan segítenek ők a vírus terjedésében. Lehet, hogy azt gondolják, hogy ők fiatalok, egészségesek. Igen, és potenciális vírusterjesztők, aminek következtében a környezetükben lévő nem egészséges és idősebb embereket megfertőznek. Ők is fontosak a tanulságok levonása szempontjából, mert jól mutatja, hogy nekünk egymást kell oktatni, és egymásra kell hatni. A járvány megmutatja, hogy az egyéni, önző magatartás az egész társadalomra veszélyes. Ha leáll a gazdaság, akkor az még azokra a kirándulókra is negatívan hat, akik mit sem törődnek másokkal. Ha ezt maguktól nem fogják fel, akkor ezt a környezetükben élő embereknek kell számukra elmagyarázni.
De térjünk vissza az egyén viselkedéséhez. A járvány bebizonyította, hogy az egyén viselkedése az egyik kulcs a járvány megfékezésének. Vajon egy gazdasági rendszer működésének nem ugyan ennyire a lényeges eleme az egyén viselkedése? Vajon az önző egyének jobb belátásra térítése nem közös érdekünk?
Az éppen most leálló világgazdaságot is az egyéni döntések tartották életben. Csak éppen senki sem vette ezt komolyan. A most leálló világgazdaságra a Hosszú Ellátási Láncok (HELL)a jellemzők. Korábban azt sem tudtuk, hogy mi is a termelési lánc fogalma. Most amikor a fél világ elveszti az állását, és amikor megkérdezik az emberek, hogy miért is történik ez meg velem, akkor megismerik a termelési lánc fogalmát. Az most a határok lezárása miatt szétesik. A hosszú láncok sérülékenyek, és rendkívül környezetszennyezőek. Gondoljunk csak bele a szállítási távolságokba. Ehhez mindhez fosszilis energiát használunk fel. De nem csak környezetszennyezőek, hanem szociálisan és társadalmi tekintetben is igazságtalanok. Nyomort, szegénységet, műveletlenséget, bűnözést hagynak maguk mögött. Persze azok, akik ezeket a termelési láncokat megszervezik jól élnek. Nagyon is jól élnek. ezért is érdekeltek a fenntartásban, és ezért is igyekeznek minél gyorsabban elérni, hogy újra induljon az a világgazdaság.
Ha elszalasztjuk ezt a mostani pillanatot, és nem teszünk fel fontos kérdéseket, akkor a gazdaság újra fog indulni. Majd újra hozza azokat a problémákat, amelyek ellen küzdünk. De a gazdaság által keltett zaj, meg fogja akadályozni, hogy a jó kérdések elhangozzanak, és meghalgattasanak.
Sajnos lehet, hogy ez a mostani pillanat sem alkalmas a jó kérdések megfogalmazására. Mert mindenki arra figyel, hogy hogyan tombol a járvány, és azt reméli a politikusoktól, hogy a vész elhárítása után sikeresen indítják be újra a gazdaságot.
Én egyetlen egy politikai párttól sem hallom a jó kérdéseket. Amit hallok, az egy ötletroham, aminek egyetlen célja van: A hatalom megszerzése és a népszerűség felhajtása.
Sajnos az alternatív gazdaságról gondolkodóltól sem hallom a jó kérdéseket. Stiglitz is csak addig jut el, hogy miként indítható be a gazdaság. Pedig az fontosabb kérdés, hogy milyen legyen az új gazdaság!
Szerintem legyen zöld, épüljön rövid ellátási láncokra, legyen szolidáris, legyen fenntartható. Ehhez pedig csupán egy pénzreformra van szükség. Meg egy csomó emberre, akik elkezdik a többieknek elmagyarázni a negatív kamatos pénzrendszerben rejlő lehetőségeket.
Naiv vagyok? Igen. Anyira, mint amennyire mindenki, aki azt gondolja, hogy a COVID19 járványra hatással van az, ha otthon maradunk. Maradj otthon! És ezt az időt töltsd el pl. a WÖRGL-i csoda megismerésével, és a sikereinek okát jelentő pénzreform logikájának megértésével!
