Történelmi pillanat, mielőtt a gazdaság újraindul.

Furcsa történelmi időszakot élünk meg. Leállt a világgazdaság. Majd egyszer újra fog indulni. Persze nem minden áll le, de nagyon komoly termelési láncok esnek szét.

A politikusok és gazdasági szakemberek már arról beszélnek, hogy miként indulhat újra a gazdaság.

De van egy érdekesebb kérdés. És ezt a kérdést csak most tudjuk feltenni, és csak most lehet alternatív irányokat választani.

A kérdés pedig így hangzik: Milyen legyen az újra indításra kerülő gazdaság? Szálljunk vissza ugyanarra a globális termelési láncot kiépítő, környezetpusztító, számtalan környezeti, szociális, és gazdasági nehézséget termelő “megszokott” gazdasági szerkezetre? Vagy nézzük meg, hogy van-e lehetőség egy környezettudatosabb, egy szociálisan, és gazdaságilag is nagyobb jól-létet és egy kevésbé sebezhetőbb gazdaságot kialakítani?

Miért most kell és miért most lehet ezt a kérdést feltenni?  Mert minden rendszernek van egy tehetetlensége. Ha egy világgazdasági rendszer mozgásba lendül, akkor azt nagyon nehéz átalakítani. Sok szereplő van, akinek az adott rendszer jó, és ők működésben tartják. A rendszereknek van egy tehetetlensége is. Mint egy hatalmas óceánjáró hajónak. Sok időbe és sok energiába telik, mire megfordul.  Most viszont leálló-félben van. 

Sajnos a közbeszélők csak arról tudnak ötletelni, hogy milyen módszerekkel lehet újraindítani. Arról meg nem hallunk, hogy milyen gazdasági rendszert indítsunk újra?

Tehát ha beindul újra az ami van, akkor nehéz lesz elővenni azt a kérdést, amit pedig elő kell vennünk: Hogyan ne okozzunk magunknak olyan ökológiai katasztrófát a gazdaságunk működtetésével, amit már semmilyen karantén, home office, távoktatási rendszer és hatékony vakcina fejlesztéssel sem lehet megállítani.

Nagy szerencséje az emberiségnek a koronavírus ebből a szempontból. Egyrészt mert ilyen módszerekkel tudunk védekezni, másrészt ha a klímaválság okozta volna a gazdaság leállását, akkor abból nincs az a helikopter, amiből elegendő pénzt lehet a gazdaságba pumpálni, hogy az újra éledjen.  Ha tetszik, mi emberiség kaptunk egy utolsó esélyt arra, hogy elkerüljük a saját vesztünk. Mert mi magunk nem tudtuk sem leállítani, sem a pályájáról eltéríteni a világgazdaságot. Most pedig minden közgazdász, és minden politikus arról beszél, hogy hogyan indítsuk be azt, ami a romlás felé vezet?  Mi lenne, ha előbb arról beszélnénk, hogy milyen gazdaságot szeretnénk újraindítani?

Lehet, hogy ez a kérdés meghaladja a politikusok és gazdasági szakemberek tudását? Az baj. Mert a választott újraindítási módszerek újra determinálni fogják a gazdaságot, az pedig meghatározza, hogy milyen kilátásaink lesznek ökológiai téren.

Nem mindegy, hogy egy egyszeri ingyenpénz injekciót kap a társadalom, vagy bevezetik az alapjövedelem intézményét, vagy háborút robbantanak ki az államok egymás közt, és a katonai termeléssel indítják be a gazdaságot.  

Azért is fontos, hogy előbb a célról beszéljünk, és aztán az eszközökről! A cél nem csak az, hogy újra beinduljon. A cél az, hogy egy olyan gazdasági szerkezetet indítsunk be, ami a környezet eltartóképessége szerint használja a természeti erőforrásokat.

Lehet, hogy nem is jók erre a fenti eszközök. Lehet, hogy ha a pénz továbbra is megtartja globális szinten a kamatozó pénz jellegét, akkor helikopterpénz ide, alapjövedelem oda, újra beindul a természetet és a társadalmat végtelenül kizsákmányoló gazdaság.

Mert ha végre jó kérdést tennénk fel, és eltöltenénk egy kis időt a kérdés megértésével és a lehetséges válaszok következményeinek kutatásával, akkor lehet, hogy a szabadpénz elméletekig jutnánk vissza. Lehet, hogy az ingyenpénz helyett egy egyszerű pénzreformot hoznánk létre. A történelemben számtalan példa volt már olyan pénzreformra, aminek eredményeképpen egy általános szociális, gazdasági jol-lét valósult meg. A legutóbbi 1932-ben egy osztrák kisvárosban Wörlg-ben. A nagy gazdasági világválság idején, mindenféle ingyen pénz nélkül egy év alatt egy gazdasági csoda történt ebben a kisvárosban. Úgy, hogy közben Ausztriában a gazdaság további lejtmenetben volt. Bővebben erről itt lehet olvasni: A Wörgli csoda.

Tehát nagyon nem mindegy, hogy milyen eszközt választunk és milyen kérdést nem teszünk fel.. Olyan lesz a gazdaság, és olyan dolgokat nem veszünk majd észre.  Még egyszer: Ha újraindul a gazdaság megint, akkor ezeket a kérdéseket már felesleges lesz feltenni, mert az újrainduló rendszer tehetetlensége nem teszi majd lehetővé a változást.

A koronavírus járvány, adott nekünk egy másik fontos felismerést. Ma aki egy kicsit is képes a gondolkodásra, az beláthatja, hogy az egyének viselkedése mennyire meghatározza azt, hogy a járvány hogyan fut le. Ma mindenki az egyén felelősségéről beszél. Persze a kormányok is felelősek, és a kormányoknál is vannak beavatkozási, védekezési, megelőzési lehetőségek. De a járvány terjedésének egy időszaka után a kormányzati intézkedések a járvány megfékezésére szinte semmit nem érnek. Viszont az egyes ember rengeteget tehet azért, hogy a járvány sokkal kevesebb áldozatot szedjen. 

Most azt hagyjuk, hogy az embertársaink egy része mennyire felelőtlenül utazgat még akkor is, amikor már kihirdették a pandémiát, és hogyan segítenek ők a vírus terjedésében. Lehet, hogy azt gondolják, hogy ők fiatalok, egészségesek. Igen, és potenciális vírusterjesztők, aminek következtében a környezetükben lévő nem egészséges és idősebb embereket megfertőznek.  Ők is fontosak a tanulságok levonása szempontjából, mert jól mutatja, hogy nekünk egymást kell oktatni, és egymásra kell hatni. A járvány megmutatja, hogy az egyéni, önző magatartás az egész társadalomra veszélyes. Ha leáll a gazdaság, akkor az még azokra a kirándulókra is negatívan hat, akik mit sem törődnek másokkal. Ha ezt maguktól nem fogják fel, akkor ezt a környezetükben élő embereknek kell számukra elmagyarázni.

De térjünk vissza az egyén viselkedéséhez. A járvány bebizonyította, hogy az egyén viselkedése az egyik kulcs a járvány megfékezésének. Vajon egy gazdasági rendszer működésének nem ugyan ennyire a lényeges eleme az egyén viselkedése? Vajon az önző egyének jobb belátásra térítése nem közös érdekünk? 

Az éppen most leálló világgazdaságot is az egyéni döntések tartották életben. Csak éppen senki sem vette ezt komolyan. A most leálló világgazdaságra a Hosszú Ellátási Láncok (HELL)a jellemzők. Korábban azt sem tudtuk, hogy mi is a termelési lánc fogalma. Most amikor a fél világ elveszti az állását, és amikor megkérdezik az emberek, hogy miért is történik ez meg velem, akkor megismerik a termelési lánc fogalmát. Az most a határok lezárása miatt szétesik. A hosszú láncok sérülékenyek, és rendkívül környezetszennyezőek. Gondoljunk csak bele a szállítási távolságokba. Ehhez mindhez fosszilis energiát használunk fel. De nem csak környezetszennyezőek, hanem szociálisan és társadalmi tekintetben is igazságtalanok. Nyomort, szegénységet, műveletlenséget, bűnözést hagynak maguk mögött. Persze azok, akik ezeket a termelési láncokat megszervezik jól élnek. Nagyon is jól élnek. ezért is érdekeltek a fenntartásban, és ezért is igyekeznek minél gyorsabban elérni, hogy újra induljon az a világgazdaság.

Ha elszalasztjuk ezt a mostani pillanatot, és nem teszünk fel fontos kérdéseket, akkor a gazdaság újra fog indulni. Majd újra hozza azokat a problémákat, amelyek ellen küzdünk. De a gazdaság által keltett zaj, meg fogja akadályozni, hogy a jó kérdések elhangozzanak, és meghalgattasanak.

Sajnos lehet, hogy ez a mostani pillanat sem alkalmas a jó kérdések megfogalmazására. Mert mindenki arra figyel, hogy hogyan tombol a járvány, és azt reméli a politikusoktól, hogy a vész elhárítása után sikeresen indítják be újra a gazdaságot. 

Én egyetlen egy politikai párttól sem hallom a jó kérdéseket. Amit hallok, az egy ötletroham, aminek egyetlen célja van: A hatalom megszerzése és a népszerűség felhajtása. 

Sajnos az alternatív gazdaságról gondolkodóltól sem hallom a jó kérdéseket.  Stiglitz is csak addig jut el, hogy miként indítható be a gazdaság. Pedig az fontosabb kérdés, hogy milyen legyen az új gazdaság!

Szerintem legyen zöld, épüljön rövid ellátási láncokra, legyen szolidáris, legyen fenntartható. Ehhez pedig csupán egy pénzreformra van szükség. Meg egy csomó emberre, akik elkezdik a többieknek elmagyarázni a negatív kamatos pénzrendszerben rejlő lehetőségeket.

Naiv vagyok? Igen. Anyira, mint amennyire mindenki, aki azt gondolja, hogy a COVID19 járványra hatással van az, ha otthon maradunk. Maradj otthon! És ezt az időt töltsd el pl. a WÖRGL-i csoda megismerésével, és a sikereinek okát jelentő pénzreform logikájának megértésével!

Barát vagy ellenség? Ellenség képünk haszna.

Örök kérdés. Nemrégen elgondolkoztam, hogy ha van egy jó kis ellenségképem, akkor az jó-e valamire. Arra jutottam, hogy igen. Ha van ellenségképem, akkor az sok mindent leegyszerűsít. Van mihez képest berendezni az életet. Van mi, vagy ki ellen küzdeni. Van motiváció. Van mivel foglalkozni. Van amire lehet készülni. És a figyelmemet is jól leköti. Szóval csupa áldás :)

Tudom, hogy jobb körökben nem szoktak erről beszélni. De attól még létező jelenség. És jobb, ha körbejárom, mert akkor rájöhetek néhány lényeges dologra, ami velem történik. Meg mással is. 

Ahogy ezen töprengtem elérkeztem egy izgalmas kérdéshez: Fel tudom-e ismerni, ha van ellenségem? Vagy másképpen: Honnan tudom, hogy van ellenségem?

Talán a kedves olvasónak most az a képzete támad, hogy micsoda egy hülyeség ezen töprengeni? Lehet. De engedjük meg magunknak a gondolatkísérletet! Meggyőződésem, hogy sokszor nincs a helyén ez a kérdés. Nem mondjuk ki, hogy van nekünk ilyen. Vagy tagadjuk egyenesen. A legroszabb pedig az, hogy ha rossz ellenségképünk van. 

Tegyünk különbséget a között, hogy valami valóban az ellenségem, vagy csak annak látom. Vagyis arról van egy ellenség képem.

Ha megvan ez a különbség tétel, akkor máris érdekes megfigyeléseket tehetünk: Ha van ellenségem, de nincs róla információm, akkor azzal nem is tudok kezdeni semmit. Olyan, mintha nem is lenne ellenségem. Ha már elérkezik róla az információ hozzám, akkor azzal tudok mit kezdeni. De menjünk tovább: Mi van, ha csak az információ létezik? Vagyis az a valaki nem is az ellenségem, csak én gondolom ezt róla. A valós ellenség és az ellenség kép között, a viselkedésem szempontjából nincs különbség. Ellenséges vagyok mindkét esetben. Bennem ez a két dolog egy és ugyan az. De ha nem tudom az ellenségemről, hogy ellenségem, akkor fel sem tudok rá készülni, és nem viselkedem vele szemben ellenségesen. Az ellenséges viselkedés a valódi ellenségemmel kapcsolatban teljesen intelligens megoldás. Viszont a fel nem ismert ellenségemmel barátságosnak lenni, enyhén szólva sem kifizetődő.

Na és akkor mi van, ha fordítok a kérdésen, és ugyan így megvizsgálom ezt a barátaimmal kapcsolatban? Vannak olyan emberek, akikről nem tudom, hogy a barátaim, pedig azok. Vannak, akik a barátaim, és tudom, hogy azok. Végül vannak azok, akik nem a barátaim, de én annak vélem őket. Utóbbi két kategóriába tartozó emberekkel természetesen barátságosan viselkedem.

Az hogy kivel hogy viselkedünk azt megközelíthetjük kétféleképpen. Egyrészről választhatunk egy alap magatartási formát. Mondjuk azt, hogy barátságosan viselkedem mindenkivel. Másrészről pedig a viselkedésemet leírhatja a helyzet. Ha valaki valóban agresszív velem, akkor ez a viszony ellenséges viszony függetlenül az általam választott attitűdtől. Ha erről nem akarok tudomást venni, az meg az én bajom.

A valós bonyodalmak akkor kezdődnek, ha a valóság és a valóságról alkotott kép nem találkozik egymással. Valljuk be ilyen időnként mindenkivel megesik.

Rendszerezzük az eddigieket!

A zöld mezővel nincs sok dolgunk. A felismert ellenséggel ellenségesek vagyunk. Ez kellően intelligens megoldás. A felismert barátokkal kapcsolatban megint csak a barátságos viselkedés az, ami intelligensnek számít. (Mielőtt bárki belekötne abba, hogy az ellenséges viselkedés soha sem intelligens, megjegyzem, hogy az intelligens viselkedés számomra csak annyit jelent, hogy a helyzetnek megfelelő viselkedés. Egy ellenséges helyzetben a viszony meghatározó jellege az hogy ellenségek, ellenfelek, ellen érdekeltek vagyunk. Ezt a viszonyt persze meg lehet próbálni átalakítani egy semleges viszonnyá, vagy egy barátivá, de ez már a helyzet átalakításáról szól.)

A piros mezőben viszont gondok vannak. Amikor valakit barátnak tekintünk, de valójában az ellenségünk. Ekkor nyugodtan mondhatjuk, hogy áldozati szerepbe kerülünk, ugyanis nem a helyzetnek megfelelő a viszonyunk. Ilyen esetben egyszerűen ki vagyunk szolgáltatva a másik kénye kedve szerint.

Kisebb gond, ha a barátot nem ismerjük fel. Ha esetleg ellenségesen viselkedünk vele, mert ellenségnek véljük, akkor annak kevésbé rossz következményei vannak. Persze helyzete válogatja ezt is.

Eddig ez nagyon teoretikus fejtegetésre sikerült. De a valóságban sokszor találjuk szembe magunkat ilyen helyzetekkel. A családban, a munkahelyen, az utcán, a közéletben.

A valóság és a valóságról alkotott kép gyakran különbözik. Van, hogy mi magunk nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni a valóságot és ápoljuk az illúzióinkat. A rongy pasik mellett maradó nőktől sokszor hallom, hogy „de alapjában jó ember...” Ugyan ez fordítva is előfordul. Amikor egy pasi papucsférj lesz, vagy eltartja a csinibaba barátnőjét és a csaj alaposan rájár a pasi pénzére. Az ilyen kapcsolatokat érdekházasságoknak nevezzük, bár ezekben a kapcsolatokban csak az egyiknek az érdekeit lehet felismerni. A másik félnek pont hogy ellenérdeke a kapcsolat fennmaradása.

Aztán van olyan is, amikor az ellenségem direkt játssza el velem azt, hogy ő a barátom. Biztos mindenkinek volt ilyen munkahelyi tapasztalata. Ilyenkor azért jobb helyzetben vagyunk, mert ha kibújik a szög a zsákból, akkor hamarabb képesek vagyunk kapcsolni.

A helyzet még cifrább, ha az ellenségünk azt a képet adja a barátunkról nekünk, hogy a barátunk az ellenségünk. Közben azt is benyaljuk, hogy félre ismerjük az ellenségünket, mondván, vagy gondolván: Milyen rendes ember ez, hogy felhívta a figyelmünket arra, hogy ki is az ellenségünk.

Egyszer egy munkahelyi helyzetben átéltem már ilyet. Az illető nem akart dolgozni. Ezért mindenkit egymásnak ugrasztott kis intrikákkal. Az eredmény az lett, hogy majdnem szétesett a csapat. Aztán mire kibogoztuk, hogy mi a helyzet már eltelt egy jó idő, és komoly sérüléseket kapott a bizalmunk egymás iránt. Az illetőt kirúgtam, amikor ráeszméltem, hogy mit és miért csinált, de az elszenvedett belső károkat nem lehetett tökéletesen felszámolni már.

A szervezetek életében sokszor az is gondot okoz, ha a barátunkat ellenségnek látjuk. Ilyen helyzetek akkor jönnek létre, ha pl. eltérő habitusú emberek dolgoznak együtt. A képlethez még kell az is, hogy a szervezeti kultúra nem támogatja aktívan nyíltságot és a konfliktuskezelésre nincsenek rendszerek. Ebben az esetben szépen lassan mérgesedik el a helyzet. Pedig a célok közösek, és mindenki abban lenne valójában érdekelt, hogy kisimítsuk a feszültséget. Ebben az esetben is súlyos károkat szenved a szervezet. A két ember megromlott viszonya alaposan kihat mind a munkájukra, mind a szervezetben lévő hangulatra. Egy idő után egészen komolyan hátráltatja ez a viszony a munkavégzést és a szervezeti sikerek elérését. Az időt a lövészárkok mélyítésére fordítják az emberek. A többi munkatárs is bevonódik. Rosszabb esetben az egész szervezet rámehet egy ilyen félre értett helyzetre.

A fenti példákat szerintem bárki ki tudja egészíteni a saját tapasztalataival. Vannak példáink a családi életből is, de a munkahelyi, vagy társadalmi szintű kapcsolatainkban is felismerhetjük ezeket.

A megoldást többféle úton kereshetjük. Az önismereti munka mindig segít jobban tájékozódni a belső világunkban. Amennyivel tisztábban látjuk magunkat, annál tisztábban láthatjuk a környezetünkben lévőket is. Ha tisztába kerülünk a belső illúzióinkkal akkor felismerhetjük a környezetünkben is ezeket a mintázatokat.

Az önismeret működhet közösségi szinten is. A szervezeti kultúra területe ez. Egy olyan szervezetben, ahol a hierarchia csökken a dolgozókat arra ösztönzik, hogy ha nézeteltérésük van, akkor azt nyíltan kommunikálják, ha a problémákra, mint lehetőségekre tekintünk, és a szervezetben átlátható viszonyok uralkodnak, akkor egyre nehezebb lesz becsapni az embereket.

De ha ezekre nincs időnk vagy energiánk, akkor legalább azt tegyük meg, hogy időnként megvizsgáljuk a világot és megnézzük, hogy kik is a valódi ellenségeink, és kik a valódi barátaink! Jó lesz! :)

Ön szerveződik? naná...

Az önszerveződés kifejezést gyakran használjuk arra, amikor egy nagyobb általában élő, de leginkább emberi rendszer belső folyamatait jellemezzük. Sokszor arra használjuk ezt a szót, amikor egy folyamatot nem tudunk kézben tartani, vagy nem értjük annak működését. Az egészet elintézzük azzal, hogy önszerveződik. Erről keveset beszélünk, vagy csak mint kívánatos jelenséget írjuk le.

De az önszerveződés jelensége megismerhető, és a jelentősége sokkal nagyobb, mint azt gondoljuk. Ha egy szervezet, vagy közösség vezetését szeretnénk megragadni, hova tovább jól csinálni, akkor az önszerveződés jelenségével számolunk kell. Valójában a vezetési nehézségek egy jelentős része pont abból származik, hogy ezzel a jelenséggel nem vagyunk tisztában.

A kifejezés két részből áll. Az első része megmutatja, hogy a rendszer működésének legfontosabb paraméterei, szabályzói, irányítói funkciói a rendszeren belülről származnak. Tehát lényegében nincs, vagy elhanyagolható az önszerveződés során a külső irányítás. Persze mint minden rendszernek van környezete, amivel állandó kapcsolatban van, de az irányítás alapvetően nem külső erők eredménye.

A második része a kifejezésnek a szerveződés. Hogy tudjuk leírni azt, hogy mit is jelent ez a szó, hogy szerveződés? Nem is olyan egyszerű.

Meg kellene ehhez neveznünk azt, hogy mi szerveződik. Milyen elemekből áll, és honnan tudjuk, hogy az elemek szerveződnek, nem csak véletlenszerűen egymás mellé sodródnak?

Ha a szerveződés szót magát vizsgáljuk, akkor van benne egy ige: Szervez. De van benne egy gyök is, a SZER. A szer szógyök rengeteg-szer szer-epel :) a nyelvünkben. Szerelem, szeretet, gyógyszer, vegyszer, óvszer, szerető, szertelen, szerét-számát, szerszám, stb. Talán mindenki kapásból tudna még 10-20 olyan szót idézni, ami a szer-gyökre épül rá.

Most nem szer-etném nagyon hosszasan elemezni a gyök jelentését, mert ezt már megtették mások. Viszont ha az önszerveződést az emberi közösségek szintjén igyekszünk megragadni, akkor néhány alapvetést érdemes megfogalmaznunk.

• A közösségek mindig több emberből állnak.
• Jellemző, hogy valami jellemző is összeköti ezeket az embereket, így lesznek emberek egy csoportjából közösség, vagy szervezet.
• Jellemzően ezek az emberek együtt szeretnének létrehozni, megvalósítani, elérni valamit. Tehát van valami cél, amit talán egyedül nem is lehetne elérni, vagy csak nagyon nehezen, ami miatt együtt kell működni, vagy olyan örömöket, előnyöket kínál az egyöttműködés, ami miatt megéri önként a közös munkában részt venni. (Én úgy gondolom, hogy az ember alapvetően társas lény, vagyis a közössége nélkül nem is értelmezhető. Hiszen a társadalomból kiszakított ember beszélni sem tudna megtanulni, de életben sem tudna maradni. Másrészt az ember fizikai és szellemi és lelki lény. A szellemi mivoltunk alapfeltétele a társas létezés. Ezt a kis kitérőt csak azért tartottam fontosnak leírni, mert ma divat az individualizmus, ami valójában időszakosan jellemezheti ugyan az egyes ember viselkedését, de csak időszakosan. Ezt az időszakot pedig szükségszerűen meg kell hogy előzze egy igen hosszú közösségi szakasz.)
• Ha van cél vagy ha csak egészségesen szeretnénk működni, akkor a csoport tagjai elkezdik egyeztetni a cselekedeteiket. Ez nagyon fontos eleme a szerveződésnek. Ilyenkor történik meg az összehangolódás. De a csoportfejlődést a szakemberek különböző szakaszokra osztják. Ezek igen lényeges elemei annak, hogy a csoportból közösség jön létre. De ezek a stációk, vagy jellemző tevékenységek azok, amelyek során a csoport megszervezi magát. Kialakulnak a szer-epek, a normák. Ilyenkor tisztázódnak a viszonyok is. Ezek a jelenségek aegy önszerveződő közösség kialakulásakor jól megfigyelhetőek, de a közösség élete során dinamikusan alakulnak a változó helyzeteknek megfelelően. Sokszor az avatatlan szemnek nem is tűnik fel, hogy egy-egy közösségben éppen mi is zajlik leginkább a fenti jelenségek közül.

A halrajokat milyen erő szinkronizálja vajon? Hogyan szervezik magukat?

Tehát a szerveződik szó azt jelenti, hogy lefut egy olyan komplex, de jól érzékelhető folyamat, aminek eredményeképpen egy együttműködő, valamilyen célt megvalósító rendszer jön létre.

A szerveződés azt is jelenti, hogy bizonyos rendező elvek mentén kialakul, működik a rendszer. A rendszert alkotó elemek egymással kapcsolatba kerülnek, és ebben a kapcsolatban megszületik egy magasabb minőség.

Egy egyszerű példa erre: Egy brigád. A brigád emberekből áll. Ha nincs brigád vezető, vagy nem erőskezű, akkor a brigád tagjai egymás között eldöntik, hogy ki mit csinál, és hogy az egyes munkafolyamatok hogyan épülnek egymásra, hogyan egészítik ki egymást, hogy végül elkészüljön a kitűzött feladat. Ekkor különböző szakemberekből összeáll egy olyan csoport, amelyik már meghaladja az egyes emberek teljesítményét, vagyis megszületik a munkavégzésnek egy magasabb szintje.

Ha valami nem önszerveződő folyamatban működik, akkor van egy, a rendszeren kívüli hatás, ami elvégzi a rendszerszervezést. Egy katonai egységet alapvetően nem tartunk önszerveződőnek. De a legtöbb munkahelyen sem jellemző az önszerveződő folyamat a munkavégzésben. Valakinek, egy vezetőnek általában szerveznie kell az emberek közös munkavégzését. Pedig ezekben a csoportokban is jelen van az önszerveződés jelensége.

Az önszerveződéssel komolyabban azért éri meg foglalkozni, mert az ember és az emberből létrejövő csoportok, szervezetekre alapvetően jellemző az önszerveződés.

Az agy neuronhálózata egy képlékeny rendszer, ami folyamatosan újraszervezi magát a használattól függően.

Az önszerveződés az életre, így az emberi életre is alapvetően jellemző jelenség.

Az emberi agy pl. folyamatosan önszerveződik. Minden egyes új feladat alakítja az agyunk neuronhálózatát.  A munkahelyeken az egyes munkavállaló részben a kapott utasítások alapján dolgozik, részben a saját maga által kialakított módszerrel, rendszerben teszi a dolgát. De egy brigád, team esetében is a munka jelentős részét nem lehet szabályozni, mert annyira sokrétű és változó a munkavégzés feltételeinek alakulása, hogy lehetetlen szabályozni minden egyes tevékenységet. Vagy egyenesen a hatékony munka akadályává válik a sok külső szabály. De azért sem kell mindent szabályozni, mert szabályzás nélkül is jól végezzük el a feladatot.

Az önszerveződés minden emberi tevékenység során jelen van. Kiegészíti azokat a folyamatokat, amik nem az önszerveződés révén alakulnak ki. Valójában olyan munkahely nem létezik, ahol valamennyi önszerveződés ne lenne jellemző.

Az önszerveződésre jellemző dolgokat megismerni nem csak a fentiek miatt érdemes. Egy jó vezető a vezetési feladatait is megoldhatja azzal, ha az önszerveződés folyamatát, jellemzőit ismeri és elősegíti annak megvalósulását.

Az önszerveződési folyamatokat támogató vezetés rengeteg előnnyel jár:

• A vezetőnek kevesebb energiájába kerül a jól szervezett munkafolyamat létrehozása és fenntartása.
• Kevesebb konfliktus alakul ki a szervezetben a számonkérések miatt, ugyanakkor az egyes ember jobb feltételekkel tud beszámolni a tevékenységéről. A számonkérések szükségessége is csökken, mert önjavító folyamatként az önszerveződés elvégzi ezeket a feladatokat.
• Kevesebb energiába kerül az emberek betanítása, de a kívánt feladatot jól elvégzik,
• Az emberek motiválására kevesebb energia fordítódik, de jobban motiváltak,
• Sok olyan fejlesztés tud megvalósulni, amire a vezető nem gondolt. Nő a hatékonyság. Rengeteg építő kreativitás tud felszabadulni az önszerveződés folyamatának eredményeképpen.
• Az önszerveződő szervezetekre a sokkal nagyobb hatékonyság és motiváltság jellemző.

Az önszerveződés törvényszerűségeinek a megismerése azoknak is hasznos lehet, akik a társadalom szintű folyamatokért éreznek nagyobb felelősséget.

Hiszen az önszerveződés emberi jelenség. Jellemző az egyénre és jellemző az emberi közösségekre is. A közösség méretétől függetlenül. Szóval aki szeretne jobb szociális, egészségügyi helyzetet tapasztalni a maga környezetében, és ezért tenni is akar, méghozzá nagyon eredményesen, azok számára javasolt, hogy az önszerveződés jelenségét ismerjék meg jobban.

Az önszerveződésnek vannak

• akadályai
• ösztönzői
• törvényszerűségei,
• jellemzői, amin keresztül meg lehet figyelni

Ugyanakkor az önszerveződés maga a szabadság. Nem lehet kívülről, felülről szervezni. De lehet tudatosan művelni, és a működését felhasználni egy jobb munkahely, egy jobb vezetői eredményesség, egy sikeresebb projekt, és egy jobb világ kialakítása érdekében.

Ne felejtsük el: Mi magunk is állandóan önszerveződünk, és amely rendszernek a részesei vagyunk azt a tudásunkkal, részvételünkkel szervezzük, azaz annak az önszerveződésében részt veszünk.

Az önszerveződés jelenségének a megismerése kulcs egy új világkép kialakításához.

Látni fogjuk, hogy sokkal nagyobb a szerepe az életünkben és a sikereinkben, mint azt ma gondoljuk. Hasznos tudás, amivel a gyakorlati eredményeink javulni fognak.

Sajnos az önszerveződés jelenségét nem eléggé ismerjük, és gyakran félre is értjük. Ezért nem sokat foglalkozunk vele. Vezetői módszertanként végképp elutasítjuk. Sőt, sok vezető kifejezetten félne ezt alkalmazni, vagy ezt elősegítő rendszert kialakítani, mert azt hisszük, hogy akkor kiesik a gyeplő a kezünkből, és végképp lőttek az eredményességnek.

Az önszerveződés jelenségét gyakran a civil szervezetekkel kapcsoljuk össze, hiszen itt legtöbb esetben az emberek önszántukból, egymással egyenrangúként hoznak létre valamilyen rendszert. Önszerveződéseknek is hívjuk ezeket a civil mozgalmakat, szervezeteket. De azt is látjuk, hogy a civil szervezetek gyakran nem jól szervezettek, hatékonytalanok. Az önszerveződést ezért hajlamosak vagyunk a hatékonytalansággal összekapcsolni.

Gondoljunk csak jobban bele! A civil szervezetek, mozgalmak annak ellenére léteznek, hogy nincs profit érdek mögöttük, általában forrás nélkül jönnek létre, és gyakran a vezetői szakmai kapacitások, az a bizonyos menedzseri ismeret is hiányosan van jelen ezekben a szervezetekben. (A jó menedzserek az idejüket a pénz hajszolására használják fel, így nem nagyon marad kapacitásuk fontos társadalmi ügyekben részt venni, vagy csak kis idő- ráfordítással teszi ezt.) Ha mindezt egybevetjük, akkor azt kapjuk, hogy az emberi önszerveződés az ami miatt ezek a szervezetek egyáltalán létezni tudnak a mai, pénzközpontú világban. Vagyis az önszerveződés az az erő, ami a szervezetek létét biztosítja. Tehát az önszerveződés nem a hatékonytalanságot adja, hanem a létezést.

Sajnos, mivel az önszerveződés jelenségét nem ismerjük kellően, és sok a félreértés is ezen a téren, ezért a vezetők inkább félnek tőle. Ezért nem is szeretnek ezzel a lehetőséggel foglalkozni.

A vezetők számára az is veszélyesen hangzik, hogy az önszerveződő folyamatokat nem lehet kívülről irányítani, ahogyan létrehozni sem. Ezért sem nagyon kutatott ez a terület.

Talán a fentiekből kiderül: Az önszerveződést annak ellenére, hogy nem lehet külső parancsra előidézni egy szervezetben, mégis jól lehet vele élni. Ugyanis van. Létező jelenség. Nem kell erőszakosan (és nem is lehet) létrehozni, de felszabadító erővel bír az, ha építünk rá.

Sajnos nem ismerjük az önszerveződés folyamatait. A civil szervezetek vezetői sem ismerik. A cégvezetők sem ismerik az önszerveződést. Ezért legtöbbször ellene dolgoznak, mert stabilitásra, kiszámíthatóságra, eredményekre, jól irányított folyamatokra vágyunk.

Az ellene dolgozásnak viszont rengeteg költsége van minden szervezetben: Stressz, vezetői magány, belső ellenállás, munkakerülés, rossz légkör, konfliktusok, elhallgatott ötletek. Valójában minden szervezet ebbe megy tönkre. Hiszena  külső piaci viszonyok változásához lehet alkalmazkodni. Még akár profilt is lehet váltani egy cégnek, ha annyira megváltozik egy piac. Ezzel el tudja kerülni az összeomlást. De az önszerveződést gátló működés láthatatlan költségeit mindig meg kell fizetni.

Ezért azokat a célokat veszítjük el, amelyeket el szeretnénk érni. Az önszerveződési folyamatokat megismerve és azokat segítve lehet hatékony szervezetet létrehozni. Lehet gondoskodni az irányításról és a stabilitásról úgy, hogy az önszerveződés jelenségére építjük a szervezet működését.

A félelmeden kívül mi tart vissza? 

folyt köv...

Eszközválasztó.

Ma a pénzre, mint természetes, eleve elrendelt, állandóan volt, és a jövőben is lévő eszközre tekintünk.

A tudatunkban jól összemossuk az elmúlt korokat, és úgy teszünk, hogy a pénz az mindig is ilyen volt. Az meg magától értetődik, hogy magával az eszközzel nincsen semmi dolgunk, csak az, hogy minél többet szerezzünk meg belőle.

Talán azt gondoljuk, hogy régebben, - a pénz előtt – nagyon fejletlen volt a civilizáció. Bizonyára akkor is volt valami módja annak, hogy az emberek számon tartsák a vagyonukat, és kereskedtek is egymással, de nagyon valószínű, hogy nem volt túl jó módszerük erre. Macerás volt pl. a sót, mint érték hordozót cipelni.

De talán nem is foglalkozunk a pénz előtti emberiséggel túl sokat, hiszen a figyelmünket alaposan leköti a mai megélhetéshez szükséges pénz előteremtése. Látjuk, hogy sokaknak nem is megy ez túl jól, és ezért igyekszünk, hogy nekünk jusson valamennyi belőle.

Szóval a pénz van, volt, lesz. Nincs ezen mit tanakodni. Ha nem mennek jól a dolgok, akkor vagy magunkat okoljuk, hibáztatjuk (Ez a ritkábban kimondott, de sokak által érzett belső érzés), vagy a körülményeket okoljuk: A kormány, a multik, a főnök, stb.

Ebből a csapdából úgy tudunk kilépni, ha eljátszunk egy gondolattal.

A marsi expedíció úgyis itt áll a küszöbön. Játszunk el azzal a gondolattal, hogy Elon Musk Mars bolygó projektjébe bekerülünk, és azt a feladatot kapjuk, hogy csináljunk egy pénzrendszert a Marson lévő új társadalom számára!

Persze vannak feltételek: A társadalomnak nem szabad szegénységet termelnie, mert ez akadályozza a bolygó benépesítését, és lázadásokhoz is vezethet. Ugyanakkor azok számára is nyújtson biztonságot, akik valamilyen okból kiesnek az aktív munka lehetőségéből. Tehát a mai fogalmainkkal számolva legyen szociálisan érzékeny és szolidáris.

Olyan pénzrendszer legyen, ami ösztönzi a kreatív elmék felszabadulását, és együttműködését. Ösztönzi az oktatást és a kutatást. De segíti a művészetek művelőit is abban, hogy megteremtsék a Mars művészetét.

Az új pénzrendszer nem okozhatja azt, hogy kevesek kezébe összpontosul mérhetetlen nagy hatalom, hiszen a Marson lévő telepek működését ez a vagyoni szerkezet veszélyeztetné. Szintén lázadásokhoz vezethetne, vagy belső háborúkhoz a vagyon birtoklásáért. Illetve az esetleges diktátorok olyan döntéseket is hozhatnak, ami végzetes a kolónia működése szempontjából.

A kezdeti kolónia 1000 főt számlál majd, de rövid időn belül 10.000 majd 100.000 embernek kell majd biztosítani a megélhetését és munkáját.

Ki hogyan látna munkához?

Lemásolnátok az USA pénzrendszerét? Ahol magán bank adja ki a pénzt.  A pénzforgás szabályait pedig egy magán intézet határozza meg. A pénzt pedig hitelezéssel hozzák forgalomba? Vagy tanulmányoznátok előbb a földi történelem során alkalmazott pénzrendszereket, és megnéznétek, melyik volt a leghosszabb ideig érvényben lévő? Tudomásom szerint az Ó-egyiptomi birodalom egyik időszakának a pénzrendszere volt ez. kb. 1.600 évig működött. Persze az Egyiptomi birodalom 5000 évéből ez csak egy részlet, de azért eléggé sokatmondó részlet. Itt pl. kettős pénzrendszert vezettek be. Vagy rábíznátok az ottani emberekre, hogy önszerveződő módon alkossák meg az elszámolási rendszereiket? Esetleg elővennétek Michael Unterguggenberger szellemi örökségét, amit Silvió Gesel tanaira épített? Vagy a Bitcoin világát részesítenétek előnyben, ahol a valuta már nem is jelenik meg fizikai formában, és egy számítási algoritmus eredményeképpen jön létre? Mi lehet a Marson a pénz fedezete? Kell egyáltalán fedezetnek lennie? Azt hiszen sok kérdést kellene ehhez a feladathoz feltenni, hogy meg tudjunk alkotni egy jó rendszert.

Talán, ebben az elképzelt esetben képesek lennénk arra, hogy tájékozódjunk a pénzrendszerekről. Arról, hogy hányféle tulajdonsága van a pénzrendszernek. Azt is számításba vennénk, hogy az egyes tulajdonságok hogyan hatnak majd a Marsi társadalom működésére. Sőt nem csak a hatást igyekeznénk modellezni, hanem a kívánt hatás eléréséhez választanánk meg a pénzrendszert. Talán még egy öntanulási folyamatot is beépítenénk ebbe, hogy a pénzrendszer képes legyen a növekvő népességhez és a marsi viszonyokhoz alkalmazkodni.

Már csak az a kérdésem, hogy ugyan ezt a munkát itt a Földön miért nem akarjuk elvégezni?

Mitől félünk? Vagy mivel nem akarunk szembesülni? Vagy csak lusták vagyunk? Van esetleg valami akadálya annak, hogy ezt nem tudjuk magunkra nézve elvégezni?

Úgy tudom, hogy egy jó mester a célnak megfelelő eszközt választ akkor, ha valamit szeretne létrehozni. Azt is tudom, ha menet közben kiderül, hogy a választott eszköz nem jó, akkor az eszközt megjavítja, vagy lecseréli. Bonyolultabb feladatok elvégzése érdekében pedig több eszközt is felhasznál az alkotáshoz.

De azt nehezen tudom megérteni, hogy a XXI. század mérhetetlenül okos emberisége miért csak a mai pénzrendszert tudja használni akkor, amikor a gazdaságát akarja működtetni, és láthatóan nem sok jóval kecsegtet ez a rendszer. Az már konteo (konspirációs teória) lenne, ha azt mondanám, hogy nagyos is jó ez a rendszer. Valakiknek. Ja, azt nem tudom megnevezni, hogy kiknek, mert akkor valami bizonyíthatatlan és zavaros területen találnám magam.  Meg ez a konteo alkalmas lenne arra is, hogy megint magunkon kívül keressük a felelősőket és az okokat. Egy újabb jó lehetőség a kesergésre, és a másokra mutogatásra és a beletörődésre. 

Azt hiszem, ha valaki valójában eljátszik a gondolattal, hogy milyen eszközt választana a Mars gazdasági életének a szervezéséhez, akkor már előrébb vagyunk ahhoz, hogy itt a Földön is megváltozzon valami.

Forduljunk meg a lovon! Pénzelmélet másként, sok példával.

Mi van, ha most ülünk fordítva a lovon?

Elolvastam egy sor  könyvet ami a pénzzel foglalkozott, mert nem fért a fejembe, hogy itt egy fogalom, amire ezekben nem találtam egy épkézláb magyarázatot sem. Mi a Pénz?

Kétféle választ kaptam, amelyekkel nem jutottam sokkal közelebb a lényegi válaszhoz. Az egyik a pénz funkcióit írja le. Ez olyan, mintha az autót úgy akarnánk bemutatni, hogy elmeséljük mire jó. A másikféle megközelítés pedig olyan ködös fogalmakkal próbálja meg tisztázni a kérdést, mint az energia. Cseberből vederbe.

Azt hiszem a pénzről, úgy általában nem sokat lehet mondani. Nem többet, mint mondjuk az asztalról. Ha azt mondom asztal, mint egy általános fogalom, akkor csak azt mondtam, hogy egy tárgy, vagy felület, aminek van olyan hasznosítási lehetősége, hogy rá teszünk valamit. Bármi lehet asztal, amire rá tudunk tenni valamit. Persze hogy vannak sztereotípiáink az asztallal kapcsolatban. pl. hogy általában 4 lába van és egy vízszintes lapja. De itt az olvasónak egyből be is ugrik az, hogy igen, de vannak 1 lábú, 2 lábú stb. asztalok, meg kerek asztalok. Az asztalok féleségének a felsorolásával pont úgy járhatunk, mint ahogyan Gombóc Artúr sorolja azokat a csokikat, amelyeket szeret...

De térjünk vissza a pénzhez. Ha pénzt általában nem lehet leírni, akkor annak az az oka, hogy sokféle funkciót és sokféle célt megvalósító eszközként használjuk. Mi lenne, ha a pénzt nem szeretnénk ennél pontosabban leírni, mint hogy a pénz egy gyűjtő fogalom. Ebbe a fogalmi körbe olyan eszközök, intézmények, eljárások tartoznak, amelyek sokféle funkciót láthatnak el, viszont a legfontosabb az, hogy az emberek, vagy szervezetek egymás közötti elszámolását valósítja meg. Itt szeretném megjegyezni, hogy a szervezeteket nem tartom élőlényeknek, bár ma felruházzuk ezeket személyiséggel. Úgy is nevezzük ezeket, hogy jogi személyek. Zárójel bezárva.

Ha a pénzről nem mondunk általánosságban többet, akkor ezzel felszabadul a tudatunk. Ezt a szabadságot pedig arra is használhatjuk, hogy bevezessük a minősített, vagy jelzővel ellátott pénz fogalmát. Olyan sok eszközre használunk jelzőket. Ha az asztalnál maradunk, akkor funkciója szerint megkülönböztetjük a különböző típusú asztalokat. Pl.: Dohányzó-, író-, étkező-, stb. Az világos, hogy ezek az asztaltípusok is lehetnek nagyon sokfélék formájukat, anyagukat, méretüket tekintve. Viszont ezek a jelzők már szűkítik a gondolkodásunkat. Már jobban használható fogalmak, mert a funkciójuk elárul valamit ezekről. A funkció megnevezése pedig azt is megmutatja, hogy mi a hasznuk ezeknek a tárgyaknak. Tehát a forma és a funkció is megjelenik a jelzőben. A forma ugyanis nem elválasztható a funkciótól. Tehát ha megnevezzük a formát, akkor lehet, hogy a funkciót is tisztábban látjuk, vagy ha funkció szerint szeretnénk eszközt választani, akkor az segít a forma megtalálásában. Ha egy nappaliba kell egy asztal, akkor amikor bemegyünk a boltba, akkor az eladótól azt kérjük, hogy mutassa meg a dohányzó asztalokat. Ezzel leírtuk magunk és az eladó számára, hogy mi olyan alacsony asztalokat keresünk, amelyek illenek egy nappaliba.

Ha így közelítünk a pénz kérdéskörhöz, akkor az alábbi jelzőket, jellemzőket tudom megnevezni, a teljesség igénye nélkül:

1. A pénz érvényességi területe szerinti jellemző, jelző. Sokféle ilyen lehet.

• Közösségi pénz. Ez valamely közösség belső elszámolásának a rendszere. A közösségeket alkotó emberek a leggyakrabban azonos területen is laknak. Egy nagyvárosban lehet olyan közösség, ami nem tartalmazza a teljes lakosságot. Közöttük való elszámolásra működhet a közösségi pénz. Gyakorlati példa erre a Suska.
• Helyi pénz. Ez, mint a neve is tartalmazza, egy területre korlátozódó elszámolási rendszer. Ez lehet egy település, de lehet 30-40 km.es kör, és az ott élő települések. Ilyen példa a Bocskai Korona.
• Nemzeti pénz. A neve elárulja itt is a hatásterületét. Az adott államon belül használatos elszámolási eszköz. A mi Forintunk, vagy az ukrán Hrivnya ilyen pénz
• Globális pénz. Ez már kilép a nemzeti keretből. Nem feltétlenül használják mindenhol, de azért elég nagy a kiterjedési területe ezeknek. Ilyen pénzek a Dollár, Euró, vagy a Bitcoin.

A pénz érvényességi területének a megnevezése egyben közvetíti a tartalmat és a formát is. A forma olyan, amit az elszámolásban résztvevő emberek felismernek, hitelesnek tartanak, és elfogadnak. A tartalmat pedig meghatározza a területi jelleg. Vagyis a területen kívüliekkel való elszámolásra önmagában már nem használható. Viszont arra nagyon is használható, hogy a területen belüliekkel kapcsolatba lépjek. Ez egy nagyon fontos funkciója. Mert minden eszköz nem csak kiszolgálja a célt, amire megalkották, de irányítja is a felhasználók gondolkodását, figyelmét, tudati működését. Mivel egy térben és időben többféle eszköz állhat valakinek a rendelkezésére, az, hogy éppen melyik eszközt részesíti előnyben, az azon is múlik, hogy milyenek a rendelkezésre álló eszközei. Ha valakinek Hajdúnánáson sok Bocskai Koronája van, és kevés Forintja, akkor ha mondjuk karácsonyi ajándékot szeretne vásárolni az egyik szerettének, akkor szétnéz a Nánási kínálatban. Vagyis helyi gazdasági kapcsolatot fog létrehozni.

Itt szeretném megjegyezni, hogy a gazdaság egy önszerveződő rendszer. Az, hogy egy-egy pontján mi történik, az nagyon sok tényezőtől függ. Pl. attól, hogy milyen döntési alternatívája van a gazdasági szereplőnek.

2. A pénz forgásának biztosítása szerinti jelző:

A második ilyen csoportosítási lehetőség az, hogy a gazdaságot működtetők milyen módon gondoskodnak a pénz forgásban tartásáról. Azért kell erről külön gondoskodni, mert a pénz többféle funkcióval rendelkezik, amelyek egymást kiolthatják. (Lásd a pénz érték hordozó és csere funkciója közötti ellentmondást)

Ma azért nehéz erről egyáltalán beszélni, mert egy módszert tanítanak és használnak szinte mindenhol. Ennek pedig a neve a Kamat-infláció páros. (tudom, hogy ezt nem írja senki le mint forgásbiztosítási módszer. Ma a Kamatot természetes pénzzel járó jelenségnek tekintjük. Így is tanítják.) A Kamat mint jelenség csak azért jöhet létre, mert emberek egymás között gazdasági kapcsolatot létesítenek. Ha nem lenne gazdasági kapcsolat, vagy olyan szűk körben lenne ez csak, hogy fejben lehet tartani, és a kis közösségben sem uralkodik el az individualizmus, akkor pénzre sincs szükség. De ma nem így szervezzük az emberi társadalmakat, így használunk elszámoló eszközöket, és ezek visszahatnak ránk is. Ha valakinél sok elszámoló eszköz halmozódik fel, más pedig szeretne valamit megkapni, de nincsennek meg az ellenszolgáltatás feltételei, akkor kölcsönt tud kérni. Mint tudjuk, minden eszköz visszahat a felhasználóra is. A pénz, mint elszámoló eszköz is visszahat a használóira. Ha a pénz-t tekintjük az értéknek, akkor az érték átadásának ára lehet. Ez a kamat. Innen pedig már csak egy kis lépés a kamatos kamat.

Ha pedig a kölcsönök után járó követelések (kamatok, kamatos kamatok) szaporodni kezdenek, akkor el kell kezdeni a pénz értékét csökkenteni. Így keletkezik az infláció.

A Kamat a gazdagokat szólítja meg első sorban. „Add kölcsön a pénzed és akkor egy kis idővel többed lesz. Ráadásul munka nélkül.” Pontosabban nem a Te munkád, közreműködéseddel, de neked lesz több pénzed. A szegényeket pedig az infláció szólítja meg. „ Testvérem, költsd el a pénzed, mert holnap kevesebb kenyeret kapsz úgy is érte! Így jársz a legjobban.”

Visszatérve az alap gondolathoz: A pénz forgásának a biztosításához. Ennek az ismert módja a Kamat-infláció kettőssége. De létezik, a gyakorlatban is megvalósított másféle forgás biztosító eljárás. Ez a negatív kamatos pénz. A negatív kamatos pénz nem tévesztendő össze azzal, ha a banki kamatok, - akár a jegybanki alapkamat is – negatív értéket mutat. Ebben az esetben csak azt a pénzt ösztönzi elköltésre, azaz forgatásra, azaz gazdasági kapcsolat létrehozására, ami a bankban van. Ami az emberek zsebében van, azt nem. Tehát nem éri el azt a lélektani hatást, amit a negatív kamatos pénz jelent. A negatív kamatos pénz azt jelenti, hogy a pénz használata, birtoklása állandó, tervezhető költséggel jár. Olyan, mint ha egy autót bérlünk. Amíg nálunk van, függetlenül attól, hogy használjuk-e vagy sem, fizetnünk kell érte. Ez a módszer a pénz esetében a szegényeket és a gazdagokat egyaránt megszólítja, méghozzá ugyanazt mondja nekik: „ Hé komám, jobban jársz, ha elköltesz engem, mert a következő hónapban kisebb összeg lesz a zsebedben, de ha most elköltesz, akkor a pénz használati díjat nem te fogod megfizetni, ezért többet/jobbat tudsz ma kapni.” A negatív kamatos rendszer esetében nincs szükség a pénz vásárló erejének a csökkentésére. Ezért nincs ebben a rendszerben infláció sem. Viszont nem is okoz munka nélküli vagyon gyarapodást. Na ezért nem is oktatják ezt a módszert. Azt sem okozza, hogy a vagyoni helyzetek átrétegződnek. Nem lesznek ebben a rendszerben kevesek, akikhez munka nélkül áramlik a pénz, és sokak, akik az infláció és a kamatterhek miatt egyre szegényednek. De lesz minőségjavulás a termékekben, mert a gazdaság megélénkül és mindenkit megfizetnek, aki minőségben jobbat tud, mint más. Az 1930-as évek elején Wörgl-ben megvalósult negatív kamatos pénzrendszer számtalan módon bizonyította, hogy a negatív kamatos rendszer képes a pénzt forgásban tartani, és így a gazdaságot élénken működtetni.

Tehát a pénz forgásának a biztosítására legalább két alternatíva van. Vannak más módszerek is, de egyelőre ez is kétszerese annak, mint amit ma alkalmaznak.

• Kamatos pénzrendszer
• Negatív kamatos pénzrendszer

3. A pénz további jellemzője a kibocsátója.

Erről nem szoktunk külön gondolkodni, pedig igen fontos jellemzője. És mint tudjuk egy eszköz lényeges jellemzői visszahatnak az eszköz használókra is, tehát érdemes egy kicsit elidőznünk a pénzrendszer jellemzőin, hogy lássuk, miért is vannak ezek a hatások, amelyeket ma átélünk, elszenvedünk.

A pénz nem magától lesz, hanem valaki, vagy valakik létrehozzák, megtervezik, bevezetik, kivonják, stb.. A kibocsátó rendelkezik egy olyan potenciállal, erővel, vagy bizalommal, ami ahhoz kell, hogy a pénzt a használói elfogadják. Hiszen anyagát tekintve a legtöbb pénz papír csupán, vagy ma már csak egy jel egy elektronikus rendszerben. Mégis megvan bennünk egy bizalom, hogy elfogadhatom mástól. A bizalom pedig arról szól, hogy bízom abban, hogy ezt a pénzt elfogadják tőlem mások is, és így közöttünk létrejöhet a gazdasági kapcsolat.

Nézzük, hogy kik bocsáthatnak ki pénzt:

• Magán emberek. Na ehhez kell a legnagyobb közösségi bizalom. De a Suska az ilyen. A suska akkor jön létre, ha létre jön egy gazdasági kapcsolat két ember között. Könyveléssel jön létre. Beírják kölcsönösen egymásnak a könyvelésébe azt, hogy az egyiknél keletkezett Suska, míg a másiknál csökkent annak a mennyisége. Egy ilyen rendszer megengedi azt, hogy negatív legyen valakinek az egyenlege, azaz többet kapjon a közösség tagjaitól, mint amennyit eddig Ő adott. De ezt egy élő rendszer el tudja viselni. Az életben is változik, hogy ki az aki segítségre szorul és ki az, aki képes adni, és időben is változnak az egyes emberek helyzetei. Szélsőséges esetben egy személy is adhat ki pénzt, ha történetesen ez az ember olyan szerepet tölt be egy társadalomban, vagy közösségben, ami kellően nagy garanciát jelent a pénzbe vetett bizalomnak. pl. Egy király. De talán itt már nem a személy a meghatározó, hanem maga a státusz, vagy tágan vett értelemben az intézmény.
• Szervezetek. Sokféle szervezet van, aki létrehozhat elszámoló rendszereket. Vannak cégek, akik olyan rendszereket dolgoznak ki, ami kimondottan a céges világ megrekedt körbetartozásait tudják felszámolni. (pl. Billbarter.) Vannak olyan pénzek, amit egy civil szervezet hoz létre, és vannak olyan pénzek, amelyeket bankok adnak ki. De egy önkormányzat is kiadhat pénzként funkcionáló eszközt. Ennek ma Magyarországon az a hivatalos neve, hogy utalvány, ami tulajdonképpen egy pénzhelyettesítő eszköz.
• Az állam. Ami szintén egy sajátos szervezet.

A kibocsátó azért érdekes, mert Ő, vagy Ők, vagy az tudja beállítani a pénz jellemzőit, és az ad garanciát arra, hogy a pénzt a használók elfogadják. Ilyen értelemben mindig a kibocsátó a pénzrendszer ura. A kibocsátó szándéka, tudatossága érvényesül a pénz használata során. A kibocsátó a felelős azért, amit az az eszköz okoz.

4. Az elszámolás jellege.

Ez az utolsó jellemző, amit ebben a kis írásban szeretnék bemutatni. Természetesen sok más jellemzője, jelzője van egy-egy konkrét eszköznek, amit pénznek hívunk, és emberek közötti elszámolásra használunk. Ha elszámolás az egyik fő funkciója, akkor érdemes ezt is megvizsgálnunk. Lehet, hogy többféle elszámolási logika is létezik? Igen:

• Pontos elszámolás.
• Nyilvántartásként funkcionáló elszámolás.

Ma a pénzt főleg az első kategóriába tartónak tudjuk. Vagyis ha valaki kap egy terméket, vagy szolgáltatást, akkor a pénzzel annak a pontos ellenértékét kell viszonzásképpen szolgáltatni. Adok-kapok rendszer. Ha valakinek nincs elegendő pénze az igénybe vett szollgáltatás kifizetéséhez, akkor vásárol magának pénzt. Elmegy pl. a bankhoz és kamatos kamat negfizetésére tesz egy ígérvényt, aminek a komolyságát azzal támasztja alá, hogy egy megfelelő értékű vagyontárgyat használ fel fedezetképpen.

De van az elszámolásnak más logikája is. Ez esetben megengedő a rendszer ideig-óráig az egyes tagjaival szemben. Az elszámolás elegendő hosszú idő alatt kiegyenlítődik. De ez a rendszer megengedi az egyes tagoknak, hogy tartozást halmozzanak fel. Még akkor is, ha nincs semmilyen látszó, vagy vagyontárgyként beszámítható fedezetük. A fedezet ebben az esetben az adott szó. Ilyen elszámolási rendszer a Suska. A közösség elnézi egy darabig azt, hogy az egyes tagoknak negatív az egyenlegük. Miért ne? A természetben is vannak fényesebb és sötétebb szakaszok. A társadalmi együttműködésnek is az az egyik értelme, hogy a munkamegosztással együtt megosztjuk a terheket is egymással. Aki rászoruló az kaphat. Később majd ha változik az élethelyzete, akkor majd visszaadja. Ha pedig nem, akkor a közösség vagy elkönyveli, mint veszteség, vagy kizárja a notórius lehúzót a köreiből.

Ezt az egészet csak azért tartom lényeges jellemzőnek, mert ha megengedjük magunknak a többféle funkciót, akkor egyre jobb, célszerűbb eszközt hozhatunk létre.

Összegzés:

A fenti 4 jellemzőt én úgy képzelem el, mint ha egy gépen lennének beállítási lehetőségek. Azzal kezdtem az írást, hogy a pénz egy gyűjtő fogalom, ami olyan eszközöket foglal magába, amelyek emberek, közösségek tagjainak egymás közötti gazdasági kapcsolatai megvalósulását segíti.

Ez az elképzelt gép egy pénzgyártó gép. Beállíthatom rajta a különböző jellemzőket. Ahogy az asztak jellemzőit beállítjuk egy asztalkészítő gépsoron, pl. hogy milyen magas legyen, mekkora legyen a felülete, milyen színe legyen, milyen anyagból, anyagokból készüljön, milyen legyen a vonalvezetése stb. A gépbeállítást a szerint végzem el, hogy mit szeretnék elérni.

Ahogy egy lakásban is többféle asztal van, ami többféle funkciót teljesít be, úgy egy adott társadalomban is többféle elszámoló rendszer lehet forgalomban.

Ahogy a cél szerint megválasztjuk, hogy milyen asztalra, asztalokra van szükségünk úgy meghatározhatjuk, hogy a pénz milyen cél megvalósulását szolgálja.

Ha az a célom, hogy tömegek munkaereje által megtermelt értékeket és a Földi erőforrások java részét a saját tulajdonomban tudjam, akkor beállítom a gépet arra, hogy csak kamatos pénzt gyártson. Beállítom azt is, hogy lehetőleg magán bankok (Az én tulajdonomban lévő) adhassanak ki ilyet. Lehetőleg globális hatókörű pénzt nyomtatnék, hogy a helyi értékeket az emberek maguktól szolgáltassák ki nekem. Beállítanám azt is, hogy más jellegű pénzek ne nagyon keletkezzenek.

Ha azt szeretném, hogy az helyi természeti diverzitásra épülő, gazdaságilag és kulturálisan is sokféle, önrendelkező társadalmak alakuljanak ki, az emberek gazdasági kapcsolatai révén, akkor a gépet úgy állítanám be, hogy negatív kamatos legyen a pénz, Aztán lehetőleg az emberek bocsássák ki, és főleg a nyilvántartás legyen a funkciója. De azt is tudom, hogy egy-egy ember nem rendelkezik soha akkora bölcsességgel, hogy a kezébe adjak egy ilyen gépet és rábízzam az eszköz beállítását. Én, ha rajtam múlna, akkor a helyi közösségek kezébe adnám ezt, illetve nagyobb társadalmi szerveződésekre bíznám. A gépnek azt a beállítási lehetőségét, hogy bankok adhassanak ki pénzt, egyszerűen elrontanám, vagy megszüntetném. De ha ezt nem lehet, akkor olyan sok ember egyetértésére bíznám ezt a lehetőséget és annak bármikor való visszavonását, és felügyeletét, hogy ne nagyon jusson senkinek eszébe ezt a beállítási lehetőséget választani...

A pénz és az a rendszer, amit pénzként írunk le természetesen nem vizsgálható továbbá önmagában. Azért nem, mert emberek közötti közvetítő eszköz. Bármilyen eszköz önmagában értékelhetetlen, ha nem mondom meg, hogy hol, kik, mire fogják használni. Egy hiper-szuper Lexus autó használhatósági értéke nagymértékben függ attól, hogy kik, mire és hol szeretnék használni. Ha az északi sarkon akarna vele bárki expedíciózni, és ezen múlna az élete, akkor lehet hogy nem kötnének rá életbiztosítást. Ezen kívül az is lényeges, hogy meg-vannak-e a rendszerben a használathoz szükséges egyéb feltételek. pl. vezetési ismeretek. Tehát a pénz-t nem érdemes a társadalom nélkül vizsgálni, és nem érdemes rendszerszemlélet nélkül vizsgálni.

Pénzt létrehozni, és a pénz hatásait elemezni pedig nem érdemes az eszközzel elérendő cél megnevezése nélkül foglalkozni.

A folytatásban arról szeretnék írni, hogy mi van akkor, ha megfordítjuk a gondolkodásmódunkat? Mi van akkor, ha a társadalmi célhoz választjuk ki a pénzt és ahhoz hozzuk létre?