Ön szerveződik? naná...

Az önszerveződés kifejezést gyakran használjuk arra, amikor egy nagyobb általában élő, de leginkább emberi rendszer belső folyamatait jellemezzük. Sokszor arra használjuk ezt a szót, amikor egy folyamatot nem tudunk kézben tartani, vagy nem értjük annak működését. Az egészet elintézzük azzal, hogy önszerveződik. Erről keveset beszélünk, vagy csak mint kívánatos jelenséget írjuk le.

De az önszerveződés jelensége megismerhető, és a jelentősége sokkal nagyobb, mint azt gondoljuk. Ha egy szervezet, vagy közösség vezetését szeretnénk megragadni, hova tovább jól csinálni, akkor az önszerveződés jelenségével számolunk kell. Valójában a vezetési nehézségek egy jelentős része pont abból származik, hogy ezzel a jelenséggel nem vagyunk tisztában.

A kifejezés két részből áll. Az első része megmutatja, hogy a rendszer működésének legfontosabb paraméterei, szabályzói, irányítói funkciói a rendszeren belülről származnak. Tehát lényegében nincs, vagy elhanyagolható az önszerveződés során a külső irányítás. Persze mint minden rendszernek van környezete, amivel állandó kapcsolatban van, de az irányítás alapvetően nem külső erők eredménye.

A második része a kifejezésnek a szerveződés. Hogy tudjuk leírni azt, hogy mit is jelent ez a szó, hogy szerveződés? Nem is olyan egyszerű.

Meg kellene ehhez neveznünk azt, hogy mi szerveződik. Milyen elemekből áll, és honnan tudjuk, hogy az elemek szerveződnek, nem csak véletlenszerűen egymás mellé sodródnak?

Ha a szerveződés szót magát vizsgáljuk, akkor van benne egy ige: Szervez. De van benne egy gyök is, a SZER. A szer szógyök rengeteg-szer szer-epel :) a nyelvünkben. Szerelem, szeretet, gyógyszer, vegyszer, óvszer, szerető, szertelen, szerét-számát, szerszám, stb. Talán mindenki kapásból tudna még 10-20 olyan szót idézni, ami a szer-gyökre épül rá.

Most nem szer-etném nagyon hosszasan elemezni a gyök jelentését, mert ezt már megtették mások. Viszont ha az önszerveződést az emberi közösségek szintjén igyekszünk megragadni, akkor néhány alapvetést érdemes megfogalmaznunk.

• A közösségek mindig több emberből állnak.
• Jellemző, hogy valami jellemző is összeköti ezeket az embereket, így lesznek emberek egy csoportjából közösség, vagy szervezet.
• Jellemzően ezek az emberek együtt szeretnének létrehozni, megvalósítani, elérni valamit. Tehát van valami cél, amit talán egyedül nem is lehetne elérni, vagy csak nagyon nehezen, ami miatt együtt kell működni, vagy olyan örömöket, előnyöket kínál az egyöttműködés, ami miatt megéri önként a közös munkában részt venni. (Én úgy gondolom, hogy az ember alapvetően társas lény, vagyis a közössége nélkül nem is értelmezhető. Hiszen a társadalomból kiszakított ember beszélni sem tudna megtanulni, de életben sem tudna maradni. Másrészt az ember fizikai és szellemi és lelki lény. A szellemi mivoltunk alapfeltétele a társas létezés. Ezt a kis kitérőt csak azért tartottam fontosnak leírni, mert ma divat az individualizmus, ami valójában időszakosan jellemezheti ugyan az egyes ember viselkedését, de csak időszakosan. Ezt az időszakot pedig szükségszerűen meg kell hogy előzze egy igen hosszú közösségi szakasz.)
• Ha van cél vagy ha csak egészségesen szeretnénk működni, akkor a csoport tagjai elkezdik egyeztetni a cselekedeteiket. Ez nagyon fontos eleme a szerveződésnek. Ilyenkor történik meg az összehangolódás. De a csoportfejlődést a szakemberek különböző szakaszokra osztják. Ezek igen lényeges elemei annak, hogy a csoportból közösség jön létre. De ezek a stációk, vagy jellemző tevékenységek azok, amelyek során a csoport megszervezi magát. Kialakulnak a szer-epek, a normák. Ilyenkor tisztázódnak a viszonyok is. Ezek a jelenségek aegy önszerveződő közösség kialakulásakor jól megfigyelhetőek, de a közösség élete során dinamikusan alakulnak a változó helyzeteknek megfelelően. Sokszor az avatatlan szemnek nem is tűnik fel, hogy egy-egy közösségben éppen mi is zajlik leginkább a fenti jelenségek közül.

A halrajokat milyen erő szinkronizálja vajon? Hogyan szervezik magukat?

Tehát a szerveződik szó azt jelenti, hogy lefut egy olyan komplex, de jól érzékelhető folyamat, aminek eredményeképpen egy együttműködő, valamilyen célt megvalósító rendszer jön létre.

A szerveződés azt is jelenti, hogy bizonyos rendező elvek mentén kialakul, működik a rendszer. A rendszert alkotó elemek egymással kapcsolatba kerülnek, és ebben a kapcsolatban megszületik egy magasabb minőség.

Egy egyszerű példa erre: Egy brigád. A brigád emberekből áll. Ha nincs brigád vezető, vagy nem erőskezű, akkor a brigád tagjai egymás között eldöntik, hogy ki mit csinál, és hogy az egyes munkafolyamatok hogyan épülnek egymásra, hogyan egészítik ki egymást, hogy végül elkészüljön a kitűzött feladat. Ekkor különböző szakemberekből összeáll egy olyan csoport, amelyik már meghaladja az egyes emberek teljesítményét, vagyis megszületik a munkavégzésnek egy magasabb szintje.

Ha valami nem önszerveződő folyamatban működik, akkor van egy, a rendszeren kívüli hatás, ami elvégzi a rendszerszervezést. Egy katonai egységet alapvetően nem tartunk önszerveződőnek. De a legtöbb munkahelyen sem jellemző az önszerveződő folyamat a munkavégzésben. Valakinek, egy vezetőnek általában szerveznie kell az emberek közös munkavégzését. Pedig ezekben a csoportokban is jelen van az önszerveződés jelensége.

Az önszerveződéssel komolyabban azért éri meg foglalkozni, mert az ember és az emberből létrejövő csoportok, szervezetekre alapvetően jellemző az önszerveződés.

Az agy neuronhálózata egy képlékeny rendszer, ami folyamatosan újraszervezi magát a használattól függően.

Az önszerveződés az életre, így az emberi életre is alapvetően jellemző jelenség.

Az emberi agy pl. folyamatosan önszerveződik. Minden egyes új feladat alakítja az agyunk neuronhálózatát.  A munkahelyeken az egyes munkavállaló részben a kapott utasítások alapján dolgozik, részben a saját maga által kialakított módszerrel, rendszerben teszi a dolgát. De egy brigád, team esetében is a munka jelentős részét nem lehet szabályozni, mert annyira sokrétű és változó a munkavégzés feltételeinek alakulása, hogy lehetetlen szabályozni minden egyes tevékenységet. Vagy egyenesen a hatékony munka akadályává válik a sok külső szabály. De azért sem kell mindent szabályozni, mert szabályzás nélkül is jól végezzük el a feladatot.

Az önszerveződés minden emberi tevékenység során jelen van. Kiegészíti azokat a folyamatokat, amik nem az önszerveződés révén alakulnak ki. Valójában olyan munkahely nem létezik, ahol valamennyi önszerveződés ne lenne jellemző.

Az önszerveződésre jellemző dolgokat megismerni nem csak a fentiek miatt érdemes. Egy jó vezető a vezetési feladatait is megoldhatja azzal, ha az önszerveződés folyamatát, jellemzőit ismeri és elősegíti annak megvalósulását.

Az önszerveződési folyamatokat támogató vezetés rengeteg előnnyel jár:

• A vezetőnek kevesebb energiájába kerül a jól szervezett munkafolyamat létrehozása és fenntartása.
• Kevesebb konfliktus alakul ki a szervezetben a számonkérések miatt, ugyanakkor az egyes ember jobb feltételekkel tud beszámolni a tevékenységéről. A számonkérések szükségessége is csökken, mert önjavító folyamatként az önszerveződés elvégzi ezeket a feladatokat.
• Kevesebb energiába kerül az emberek betanítása, de a kívánt feladatot jól elvégzik,
• Az emberek motiválására kevesebb energia fordítódik, de jobban motiváltak,
• Sok olyan fejlesztés tud megvalósulni, amire a vezető nem gondolt. Nő a hatékonyság. Rengeteg építő kreativitás tud felszabadulni az önszerveződés folyamatának eredményeképpen.
• Az önszerveződő szervezetekre a sokkal nagyobb hatékonyság és motiváltság jellemző.

Az önszerveződés törvényszerűségeinek a megismerése azoknak is hasznos lehet, akik a társadalom szintű folyamatokért éreznek nagyobb felelősséget.

Hiszen az önszerveződés emberi jelenség. Jellemző az egyénre és jellemző az emberi közösségekre is. A közösség méretétől függetlenül. Szóval aki szeretne jobb szociális, egészségügyi helyzetet tapasztalni a maga környezetében, és ezért tenni is akar, méghozzá nagyon eredményesen, azok számára javasolt, hogy az önszerveződés jelenségét ismerjék meg jobban.

Az önszerveződésnek vannak

• akadályai
• ösztönzői
• törvényszerűségei,
• jellemzői, amin keresztül meg lehet figyelni

Ugyanakkor az önszerveződés maga a szabadság. Nem lehet kívülről, felülről szervezni. De lehet tudatosan művelni, és a működését felhasználni egy jobb munkahely, egy jobb vezetői eredményesség, egy sikeresebb projekt, és egy jobb világ kialakítása érdekében.

Ne felejtsük el: Mi magunk is állandóan önszerveződünk, és amely rendszernek a részesei vagyunk azt a tudásunkkal, részvételünkkel szervezzük, azaz annak az önszerveződésében részt veszünk.

Az önszerveződés jelenségének a megismerése kulcs egy új világkép kialakításához.

Látni fogjuk, hogy sokkal nagyobb a szerepe az életünkben és a sikereinkben, mint azt ma gondoljuk. Hasznos tudás, amivel a gyakorlati eredményeink javulni fognak.

Sajnos az önszerveződés jelenségét nem eléggé ismerjük, és gyakran félre is értjük. Ezért nem sokat foglalkozunk vele. Vezetői módszertanként végképp elutasítjuk. Sőt, sok vezető kifejezetten félne ezt alkalmazni, vagy ezt elősegítő rendszert kialakítani, mert azt hisszük, hogy akkor kiesik a gyeplő a kezünkből, és végképp lőttek az eredményességnek.

Az önszerveződés jelenségét gyakran a civil szervezetekkel kapcsoljuk össze, hiszen itt legtöbb esetben az emberek önszántukból, egymással egyenrangúként hoznak létre valamilyen rendszert. Önszerveződéseknek is hívjuk ezeket a civil mozgalmakat, szervezeteket. De azt is látjuk, hogy a civil szervezetek gyakran nem jól szervezettek, hatékonytalanok. Az önszerveződést ezért hajlamosak vagyunk a hatékonytalansággal összekapcsolni.

Gondoljunk csak jobban bele! A civil szervezetek, mozgalmak annak ellenére léteznek, hogy nincs profit érdek mögöttük, általában forrás nélkül jönnek létre, és gyakran a vezetői szakmai kapacitások, az a bizonyos menedzseri ismeret is hiányosan van jelen ezekben a szervezetekben. (A jó menedzserek az idejüket a pénz hajszolására használják fel, így nem nagyon marad kapacitásuk fontos társadalmi ügyekben részt venni, vagy csak kis idő- ráfordítással teszi ezt.) Ha mindezt egybevetjük, akkor azt kapjuk, hogy az emberi önszerveződés az ami miatt ezek a szervezetek egyáltalán létezni tudnak a mai, pénzközpontú világban. Vagyis az önszerveződés az az erő, ami a szervezetek létét biztosítja. Tehát az önszerveződés nem a hatékonytalanságot adja, hanem a létezést.

Sajnos, mivel az önszerveződés jelenségét nem ismerjük kellően, és sok a félreértés is ezen a téren, ezért a vezetők inkább félnek tőle. Ezért nem is szeretnek ezzel a lehetőséggel foglalkozni.

A vezetők számára az is veszélyesen hangzik, hogy az önszerveződő folyamatokat nem lehet kívülről irányítani, ahogyan létrehozni sem. Ezért sem nagyon kutatott ez a terület.

Talán a fentiekből kiderül: Az önszerveződést annak ellenére, hogy nem lehet külső parancsra előidézni egy szervezetben, mégis jól lehet vele élni. Ugyanis van. Létező jelenség. Nem kell erőszakosan (és nem is lehet) létrehozni, de felszabadító erővel bír az, ha építünk rá.

Sajnos nem ismerjük az önszerveződés folyamatait. A civil szervezetek vezetői sem ismerik. A cégvezetők sem ismerik az önszerveződést. Ezért legtöbbször ellene dolgoznak, mert stabilitásra, kiszámíthatóságra, eredményekre, jól irányított folyamatokra vágyunk.

Az ellene dolgozásnak viszont rengeteg költsége van minden szervezetben: Stressz, vezetői magány, belső ellenállás, munkakerülés, rossz légkör, konfliktusok, elhallgatott ötletek. Valójában minden szervezet ebbe megy tönkre. Hiszena  külső piaci viszonyok változásához lehet alkalmazkodni. Még akár profilt is lehet váltani egy cégnek, ha annyira megváltozik egy piac. Ezzel el tudja kerülni az összeomlást. De az önszerveződést gátló működés láthatatlan költségeit mindig meg kell fizetni.

Ezért azokat a célokat veszítjük el, amelyeket el szeretnénk érni. Az önszerveződési folyamatokat megismerve és azokat segítve lehet hatékony szervezetet létrehozni. Lehet gondoskodni az irányításról és a stabilitásról úgy, hogy az önszerveződés jelenségére építjük a szervezet működését.

A félelmeden kívül mi tart vissza? 

folyt köv...